Férfi - női egyenlőség (hiánya), avagy a feminizmus betegség

A mai napon akadtam rá egy cikkre, ami a feminizmust, mint betegséget jellemzi. Ez így elég szánalmas. Első sorban a cikk leszögezi, hogy egyetlen mai nő sem hajlandó háztartást vezetni, eltaszítják az apákat gyermekeiktől, egyik nő sem ér semmit és a Sex és New York és az Szürke ötven árnyalata hatására nem hajlandóak családot alapítani és vállalni az ezzel járó felelősséget. MI VAN???? Nem hinném, hogy én vagyok az egyetlen nő, akire ez nem igaz. 21 éves korom óta háztartást vezetek, az életem egyik legfontosabb eleme, hogy a jövőben teljes családom legyen, és soha nem taszítanám el komoly ok nélkül a gyermekem apját a gyerektől.

Ezek mellett a „ténymegállapítások” mellett leszögezi „a modern férfi bolond lenne elkötelezni magát egy hosszú távú kapcsolatban”. Szóval a férfi nem fogja és nem is akarja lekötelezni magát, és ezt senki ne várja el tőle, míg a nőnek nem legyen semmi más vágya, mint a férfi szennyesét mosni, főzni, takarítani és gyereket nevelni. Ez paradoxon.

Igen, tudom, vannak elvakult feministák, akik csak hisztiznek, és nem akarnak férfiról hallani sem, esetleg még meg is vetik a férfiakat és haszonállatnak tartják. De ha jól tudom, a feminizmus nem erről szól. Arról szól, hogy egy nő, ha ugyan azon a poszton ugyan annyit, ugyan olyan minőségben és ugyan annyi ideje dolgozik, akkor miért kap kevesebb pénzt? A normális nők soha nem fogják akarni elnyomni a férfiakat, egyenlő lehetőségeket akarnak az életben. Mert, míg egy férfi egy szoba-konyhás lakásban el tud élni a fizetéséből egyedül, addig egy nőnek erre (ugyan olyan kiadások mellet) nincs lehetősége.

„Mára már a negyvenes éveiket tapossák azok a Férfiak, akiket a családi pótlék 1966-os bevezetése után az anyjuk egyedül, apa nélkül nevelt fel. Ezek a Férfiak látták, ahogy az anyjuk elszakítja őket az édesapjuktól, ahogy kiebrudalják az apjukat a közös lakásból, ahogy tartásdíj fizetésére kényszerítették őket és ezt bizony egy életen át sem fogják elfelejteni.” – idézet a cikkből. Biztosan van ilyen eset is. Csak a kimutatások mást mutatnak. Nem a nő az, akinek minden vágya egyedül nevelni a gyereket. Leggyakrabban a férfiak túl gyávák ahhoz, hogy felelősséget vállaljanak egy átmulatott éjszakáért, vagy egy elszakadt óvszerért. Végül elhagyják a családot, és vagy egyáltalán, vagy csak évekkel később kezdenek el érdeklődni a gyerek sorsa iránt.

„A feminista gondolkodást magukévá tevő nők olyan Férfit szeretnének, aki nem létezik. Ők nem kérnek a rendes fickókból, mert az túl unalmas nekik. Inkább valami olyasmit szeretnének, aki ha kell seggfej velük, megalázza őket, hogy meglegyen az izgalom, de azért jó fej is tud lenni, ha a nőnek épp arra van szüksége.” – idézet a cikkből. Leszögezem soha nem vártam el egy férfitől sem, hogy „seggfejként viselkedjen” velem. Lenézem azokat, akik a saját gyengeségüket leplezve bántanak meg másokat. Se egy nőnek, se egy férfinak nincs semmi joga megalázni a másik nemet, vagy egy másik embert. Aki ezt teszi, az egy normális nő szemében nem ember, és biztosan nem szülne neki gyereket, akit majd ugyan úgy megalázhat, mint az anyát. Ha olyan nőt keresnek, akit meg lehet alázni, azt hamarabb a diszkókban és a plázákban fogják megtalálni. Nekik, a borsónyi kis agyukkal (tisztelet a kivételnek) vicces lesz, ha háziállatként bánnak velük. És akinek ez vicces, az nem normális nő és csak azt kapja, amit megérdemel. Nem lehet, hogy a cikk írója kicsit rossz helyen keresgél „normális nő” után?

Az utolsó döfés a cikk záró mondata volt. „Boldog anyák napját!” Már elnézést, de aki anya az már nem nő? Megalázzák a nőket, nem tesznek kivételeket, nem zavarja őket, hogy nem minden nő ilyen, csak elszórják ezt a mocskot a befolyásolható emberek között (ugyan úgy ahogy a férfiakat kerülő, melltartókat égető feministák) és végül felköszöntenek egy csoport nőt? Ezt csak én nem értem?

A cikket az alábbi linken találjátok:

https://huffnagel.blog.hu/2014/05/04/hova_tuntek_a_normalis_ferfiak