Álmok otthona (dream house)

Az első benyomást rám rögtön a film előzetese tette. Nézzétek meg, nagyon jó lett. Szóval, már az előzetes kiverte nálam a biztosítékot, ugyanis közöltek benne egy infót, ami a legtöbb hasonló kaliberű film végkifejlete szokott lenni. Ültem és fogtam a fejem, hogy: „Ezeknek elgurult a gyógyszerük”.  Kifejezetten kíváncsi lettem, hogyan is akarják rendbe hozni ezt a „bakit“. Szóval, nézzük mi is a történet.

Ezt elég nehéz lesz spoiler nélkül, de megpróbálom. Teljes átlagos kezdés. Apuka, anyuka, két kislány, mindenki nagyon boldog, természetesen új ház, költözés, kis renoválás, stb. Elég szokványos folytatás is: a kisebbik lány (mert ugye a nagyobbiknak mindenki hinne első szóra) azt állítja látott valakit az ablak előtt. Kis idő után apuci, Will (David Craig) és anyuci, Libby (Rachel Weisz) is észreveszi, hogy valaki járkál a ház körül és figyeli őket. Will nyomozásba kezd és kideríti, hogy csúnya mészárlás történt a házban. Az előző tulaj lelőtte a feleségét, 2 kislányát és miután a feleségének sikerült őt meglőnie utolsó erejéből, elmegyógyintézetbe került. Will tovább nyomoz az ügyben, hogy kiderítse, nem pont ez az őrült alak mászkál-e a családja körül. Innentől viszont elég érdekes kezd lenni a dolog. Nem is olyan rég eszembe jutott egy ötlet: mi lenne, ha egy film nem a nagy mészárlással és persze happy end-el érne véget? Mi lenne, ha az ez után következő események is bele kerülnének (azon kívül, hogy egy baromi hosszú film lenne)? Lényegében ezt az ötletet ragadták meg és építették bele a filmbe nagyon ügyesen (anélkül, hogy túl hosszú lenne).

A színészi alakítások nem túl rosszak. Daniel Craig újabb kellemes csalódást okozott, bár én még így sem tudom neki megbocsájtani, hogy lerombolta gyerekkorom egyetlen kémjének a képét (NEM! NEM! NEM! James Bond nem lehet TÖRPE! Nem forgathat MAGASSARKÚBAN! NEM!). A színészi játékában viszont semmi kivetni valót nem találtam. Ugyanúgy női színésznőink sem okoznak csalódást, de újat sem nyújtanak. Semmi kiemelkedően jó vagy rossz. (Talán Daniel Craig a nagyon jó kategóriába tartozna, ha meg tudnék neki bocsátani).

A látványban nem nagyon volt mit keresni, hiszen majdnem az egész film a házban és a környezetében játszódik. A CGI kicsit kiábrándító a végén, de nem megbocsáthatatlan. A történet pedig elég szépen elvonja róla a figyelmet.

Ajánlom mindenkinek, akinek tetszett a Hívatlan vendég, azoknak, akik szeretik a pszichológiai thrillereket. Úgy általában mindenkinek.  Jó szórakozást.