Árvaház (El Orfanato)

Horror/Dráma/Misztikus/Thriller/

2007 Spanyol-Mexikói

Rendező: Juan Antonio Bayona

Producer: Guillermo del Toro

Szereplők: Belén Rueda, Roger Príncep, Fernando Cayo, Geraldine Chaplin, Mabel Rivera, Edgar Vivar, Andrés Gertrúdix

Erről a filmről pár éve hallottam először, de csak pár napja jutottam el odáig, hogy meg is nézzem. És leesett az álam. Eddig is tudtam, hogy a kritikusok dícsérik, de ez nekem nem sokat jelent. Láttam már sok olyan filmet amit a kritikusok dícsértek, én meg legszívesebben a tűzre vetettem volna. Szóval elég szkeptikus voltam.
Rodger Ebert író-kritikus ez mondta a filmől:

Miért félelmetesebb várni valamire mint átélni?

Teljesen igaza volt. Én magam sem értem. Az első egy órában szinte semmi sem történik, és ez ijesztő. A néző kap pár információ morzsát, gyakran olyat ami bár fontosnak mutatja magát, nem az. Ezen kívül viszont a várakozás már-már tapinthatóan feszült légkört eredményez. Minden pillanatban vártam, hogy valami történik, történnie kell. Nem történt. Majd egy órán átt csak fokozzák a feszültséget, míg elérnek arra a pontra amikor már kezdenél unatkozni, és ott végre történik valami, elkezd összeálni a történet, rájössz mit is látsz igazából.

Maga a történet nem túl sablonos (legalábbis ami a horrort illeti). Egy családról szól, akik úgy döntenek, hogy egy elhagyatott árvaházból otthont építenek szellemileg sérült gyerekek számára. Az anya Laura, ebben az árvaházban nevelkedett amíg örökbe fogadták.  Velük tart a hat éves fiuk Simon is, aki nem szűkölködik képzelt barátokban.

A színészi alakítások nem rosszak, bár Belén Rueda (Laura) eléggé táncol a jó anya - hisztis anya határon. A film végére persze teljesen érthetővé válik a viselkedése, együtérzést, szimpátiát vált ki a nézőből a megszállotsága. Roger Princép (Simon) elég szépen alakít, minden furcsaságával lényegében szerethető karaktert hoz. Egy-két helyzetet viszont a korához nem illő érzelmi reakcióval kezel. Fernando Cayo apaszerep alakítása nem valami erős, de nem is zavaró a szerepe majdnem lényegtelensége miatt.

A látványvilág egész érdekesre, kellően komorra sikerült annak ellenére, hogy az egész film a házban és a tengerparton játszódik (kissebb közjátékokkal). Ajánlom sötétben megnézni, mivel pár jelenet olyan komor (és főleg sötét), hogy lámpa fénynél alig lehet valamit látni. A CGI jelenetek nem érnek sokat, mint azt már ilyen filmeknél megszokhattuk, de láttam már rosszabbat is. Szerencsére csak egy-két jelenetnél használják.

A filmzene viszont már-már katasztrofális. A jó filmzene alig észrevehető, épp csak aláfesti a jelenet hangulatát. Itt viszont volt egy pillanat amikor nem tudtam eldönteni, hogy a Tom és Jerry-t nézem-e, vagy egy drámai horrort. Tényleg a mesefilmekből ismert settenkedős, zongorán lejátszott dallamot használják egy amúgy elégy ijesztő jelenet aláfestésére.

Összességében mindenkinek ajánlom aki szereti az idegtépő, mégsem véres-sikítozós horror filmeket.