Díva (burlesque)

Először is megjegyezném, hogy a film zsáneréhez nyugodt szívvel oda írhatták volna, hogy vígjáték. Én nagyon jól szórakoztam rajta és volt pár jelenet, amin jókat nevettem. Ennek ellenére ezt nem tették meg. Az én elméletem a következő: elég rosszul jön le a dráma és vígjáték zsáner keverése. Most drámai vígjáték, vagy víg dráma? Szóval, lényegében helyesen döntöttek, hogy ezt kihagyták, de a film minőségén nem tudott volna rontani.

Ali Rose (Christina Aguilera) úgy dönt, elhagyja Iowát és énekesi/táncosi babérokra tör abban a városban, amely minden feltörekvő tehetség álma. Keres, kutat, de mindenhol csak ajtót mutatnak neki (bár ez csak feltételezés, mert az unalmas bevezető jeleneteket szerencsére kihagyták). Végül rá talál a Burlesque nevezetű klubra. Gyönyörű táncosnők a színpadon, brodway hangulat. Keményfejű, akaratos és kitartó karakter lévén, sikerül eljutnia a klub vezetőjéhez Tess-hez (Cher) aki viszont ugyan olyan keményfejű, mint maga Ali. Innentől a történet könnyen kitalálható (nem mintha eddig túl sok újdonságot adott volna).

A történet nem újdonság, de annál inkább magával ragadott. Teljesen egyértelmű volt, mi lesz a végkifejlet, mégis izgultam, mosolyogtam, nevettem, bosszankodtam. Olyan légkört teremtett, amit nagyon nehéz lerázni. Az embernek kedve támad tőle otthagyni mindent és elindulni az álmai után (vagy épp álmokat keresni magának). Ez a film a maga majd´ 2 órájával elhitette velem, hogy minden lehetséges.

Ami igazán meglepett a filmben az Christina Aguilera és Cher alakítása volt. Eleinte nagyon szkeptikus voltam, és mivel nagyon tisztelem mindkét hölgy munkáját, ezért úgy döntöttem elnéző leszek.  Nem kellett. Lenyűgöztek! Az első pár másodperc után én teljes mértékben elhittem nekik, hogy ugyan olyan tapasztalt színészek, mint Stanley Tucci (annyira talán nem, de közel járnak). Eric Dane tipikus sorozat színész. Cam Gigandet (mi? Ez komoly? Gigandet? Szegény.) egy elég jó színészként jelent meg. Ami szerepet megkapott, azt szépen teljesítette is (Pandórum, Twilight). És ezzel is ez a helyzet, bár a „teljesítette” az minden alakítására kicsit gyenge kifejezés. Én személy szerint még nem tudom hova tenni, de ez nem volt rossz.

A film, hangulátában és látványában is, nekem a brodway korszakot idézte meg. Fényűzés, csillogás, tánc, ének, nők… DE! Külön gratulálnom kell egy csapat nagyon tehetséges embernek a háttérben. Ebben a filmben sikerült részben „visszasminkelni” Cher arcára azt a szépséget és bájt, amit sajnos a műtétek alatt elveszített. Nagyon jó volt ezt látni. Bár biztos, hogy a művésznő hangja még a mai napig csodálatos, ezt a szépséget most az arca is újra tükrözte.

Filmzene. Most komolyan? Mi rosszat lehetne mondani Cher és Christina Aguilera hangjára?

Ezt a filmet mindenkinek ajánlom. Legfőképp nőknek/lányoknak, akiknek vannak álmaik és szeretik az ehhez hasonló „motiváló” történeteket”. Mindenképp érdemes megnézni.