Két nővér 2003  (janghwa, hogryeon) Vs. Hívatlan Vendég 2009 (the uninvited)

Aki látta mindkét filmet, annak teljesen egyértelmű, hogy a Hívatlan vendég a Két nővér remake-je. Nemrég kifejeztem elég erős ellenszenvem a remake-ek, átiratok, feldolgozások iránt. Ebben az esetben viszont mindent visszavonok. Thoms Guard és Charles Guard rendezők nagyon jól gondolták, hogy ennek a történetnek kell a remake. Lássuk hát, miért?

KÉT NŐVÉR

Horror/Thriller/Dráma

2003 Dél-Kórea

Rendező: Ji-woon Kim

Producer: Ji-woon Kim

Szereplők: Kap-su Kim, Jeong-a Yeom, Su-jeong Im, Geun-Yeong Mun

A történet állítólag egy Koreai legenda megfilmesített változata. Ennél többet nem nagyon tudok róla mondani. Volt ott egy ház, a 2 testvér, az apa, a mostoha, aztán nem voltak ott, aztán mégis, majd eltűntek, meghaltak, éltek, intézetbe mentek.... Fogalmam nincs mi történt. Egy pár jelenet viszont pontosan megegyezett a későbbi Hívatlan vendég jeleneteivel ezért kb. ráismertem, hogy minek kellett volna történnie. De nem történt. Semmi meglepő felismerés a végén, semmi magyarázat, csak a sok zagyva jelenet egymás után rakva (gondolom miután szétszóródott a forgatókönyv a padlón és senkinek nem volt kedve sorrendbe rakni az oldalakat). A jelenetek borzasztóan unalmasak, vontatottak voltak és az utolsó percekben majdnem sikítottam, amikor elkezdték slow motion- ban lejátszani a jelenetet. A dialógusok (vagy inkább monológok) értelmetlen zagyvaságok voltak. Semmit nem tudtuk meg. Az egyik lány (de melyik?) mondta, hogy nem ül le a nagybácsival egy asztalhoz. De miért? Apucinak vélhetőleg az új felesége is házba lakik, de nem alszik vele. Miért? Apuci mindenkihez beszél, de senki sincs ott és mégsem apuci az őrült. Nem kapunk semmi értelmes magyarázatot. Egy pszichopata szemszögéből nézzük végig a filmet és még a végén sem kapunk épelméjű magyarázatot.

Nem. Sajnálom, nem látom benne a művészetet se a misztikumot. Az első tíz perc után elkezdtem unatkozni, a harmincadik perc után könyörögtem, hogy végre szólaljanak meg, az első óra után már én magam sem tudtam megszólalni. Megrázó volt és nem horror filmek értelmében.

A színészekről nem tudok sok mindent írni. A film háromnegyedében fogalmam sem volt, hogy ki kit alakít és mikor épp képben voltam akkor meg nem szólaltak meg. Az egyetlen, akit felismertem mindig az az apa (mivel ő volt az egyetlen férfi szereplő!!).

Ennél a filmnél inkább kihagyom az ajánlást. Térjünk át a későbbi változatra.

HÍVATLAN VENDÉG

Horror/Thriller/Dráma

2009 USA, Kanada, Németország

Rendező: Thomas Guard, Charles Guard

Producer: Roy Lee, Laurie MacDonald, Walter F. Parkes

Szereplők: Emily Browning, Arielle Kebbel, David Strathairn, Elizabeth Banks, Jesse Moss

SPOILER ALERT!!!!

Hogy értelmet adjak az előző zagyvaságnak muszáj lesz elárulnom a film poénját, úgyhogy aki még nem látta és megnézné, az csak saját felelősségre olvassa tovább (hidd el, megéri megnézni úgy, hogy még nem lőtték le a poént).

A történtet Anna (Emily Browning) hazatérésével kezdődik. Végre hazaengedik az elmegyógyintézetből. Már az elején kiderül, hogy sem ő, sem a nővére Alex (Arielle Kebbel) nem nagyon szívlelik az új mostohát. Ez teljesen érthető, ugyanis Rachel Summers (Elizabeth Banks) a halálosan beteg édesanyjuk ápolónőjeként került be a családba, majd anyjuk halála után átvette a helyét Steven (David Strathairn) az édesapjuk ágyában is. Mindkét lány az elejétől fogva gyanakodik, hogy Rachel nem éppen az akinek állítja magát. Annát próbálja figyelmeztetni korábbi fiúja (Jesse Moss) is, de egy furcsa baleset során vízbe fullad. Anna és Alex egyre jobban gyanakodnak Rachelre és egy régi újságcikk és egy gyöngysor formájában bizonyítékot is találnak ellene. Rachel végül elkábítja Annát. Mire Anna magához tér Rachel már halott. Pont ekkor ér haza az édesapja, akinek Anna rémülten meséli a történteket. És végül fény derül a titokra. Alex nincs ott. Meghalt a tűzben, amiben az édesanyjuk is. Anna nem a sokk és az öngyilkossági kísérlet miatt volt elmegyógyintézetben, hanem skizofrénia miatt is. Ő maga ölte meg Rachelt (aki ellen minden bizonyítéka csak a képzelete szüleményének bizonyult) és a barátját is ő lökte a vízbe miután az elmondta neki, hogy Anna okozta a balesetet, amiben elhunyt az édesanyja és a nővére. Visszanézve a jeleneteket észrevesszük, hogy az egyetlen, aki beszélt Alex-hez az Anna. Senki más nem szólt hozzá és nem is mutatta soha, hogy ott lenne. A szövegek és a jelenetek úgy voltak megírva, hogy a néző elhiggye, hogy Alex ott van (pl. a jelenet mikor Anna és Alex a fürdőben beszélgetnek, Rachel bekopog és megkérdezi: Nem lenne-e valakinek kedve elmenni vele a városba? A végén kiderül, hogy a "valaki" jelző csak Annára utalt, a film közben viszont félreérthető). Zseniálisan használták az ehhez hasonló szójátékokat, mimikát.

A színészi alakítások nem feltűnően rosszak, de nem is feltűnően jók. A látványról és zenéről viszont nincs nagyon mit mondani. A néző úgyis inkább a történetre figyel és így teljesen lényegtelenné válna (bár tény, hogy szép, egyáltalán nem nyomasztó környezetben játszódik a történet ami ugyanúgy megerősíti a nézőt abban a hitben, hogy Alex jelenlétével minden rendben van).

Ha választani kéne a két film közül inkább felakasztom magam, mint hogy újra megnézzem a Dél-Koreai változatot.