Elvárások

Először is tudni kell, hogy nő vagyok, ezért csak azokról az elvárásokról tudok írni amivel magam szembesülök. Asszisztenskén dolgozok, és kicsit sem örülök annak, amit látok. De kezdjük az elején.

Több mint 100 éve a nőknek elég komolyan meg kellett küzdeniük a jogaikért, hogy ne csak inkubátornak és gyermeknevelő eszköznek titulálják őket. Nem volt szavazati joguk, nem vehettek részt az oktatásban, de még csak normális munkájuk sem lehetett. 1873-ban Edward H. Clarke, a Harward egyetem professzora, effajta aggodalmakat fejtett ki: ha a nők elkezdenek egyetemen tanulni, megnő az agyuk és ennek következtében összemegy a méhük.

Mára sokat változott a helyzet, de még mindig szembesülök azzal, hogy a legtöbb nőt nem a jó munkájukért alkalmazzák, hanem mert mutatósak. Most komolyan. Mindenki azt állítja, hogy a nők sok mindenre tudnak egyszerre figyelni. Ez szerintem elengedhetetlen képessége egy asszisztensnek és sokan állítják, hogy férfiak az ilyen feladatokra alkalmatlanok. Mégis inkább alkalmaznak kicsit butácska, és a logikus gondolkodás teljes hiányában szenvedő nőket ezekre a pozíciókra csak azért mert csinosak, mélyen dekoltált ruhákat hordanak, szépen sminkelnek, ügyelnek rá, hogy minden hajszáluk a helyén legyen. Jó munkaerőnek tartom magam és azzal szembesülök, hogy nem akarnak alkalmazni. Nem vagyok büdös, minden nap mosakodom, használok dezodort, parfümöt, nem vagyok elhanyagolt, a fésűvel sem kötöttem örök haragot. Szóval azért ápolt vagyok. És a legfőbb mottóm az volt, hogy inkább legyek kipihent, mint kisminkelt. Utálok korán kelni azért, hogy sminkeljek és elkészítsem aznapra a frizurám. Mégis jelen pillanatban óriási változásokon kell átmennem, hogy jó legyek a szakmámban.

Csak a saját példámmal tudok élni. Eddig nem sminkeltem túl gyakran és akkor is csak minimálisan (az a sok vacak, amit a nők az arcukra kennek, biztos jót tesz ám - higgy csak továbbra is a reklámoknak). A hajamat csak nagyon ritkán festettem (kb. 1-2 évente) amikor úgy éreztem valami változásra van szükségem. A táskámban, ha egyáltalán volt nálam és nem pakoltam mindent a zsebeimbe, csak a legszükségesebb dolgok voltak: tárca, kulcs, cigi. Nem sírtam el magam, ha a zoknim színe nem illett a hajgumimhoz. Szeretem a praktikus dolgokat. De ennek vége. Muszáj változtatnom, ha jó munkát akarok, és azt akarom, hogy értékeljenek a munkahelyemen.

Szóval megkezdődött az átalakulásom. Befestettem a hajam, órákat töltök azzal, hogy begyakoroljam a legdivatosabb frizurák elkészítését (ahelyett, hogy a párommal vagy más hasznos, praktikus dologgal tölteném az időm), napi legalább 1 órát töltök a fürdőben és ebbe még nem számoltam bele a zuhanyozást és egyéb alap dolgokat, a szekrényeim pukkadásig telnek mindenféle sminkekkel, csatokkal, hajápolókkal, krémekkel.

És jöjjön az a rész, ami engem személyesen a legjobban dühít a dologban. Kezdem a fejnél és onnan haladok lefelé.

A haj. Elvárás, hogy a nők vasalják, göndörítsék, fessék, tupírozzák, fésüljék, fonják, csavarják, keményítsék a hajukat. És akkor még a fodrászok árairól ne is beszéljek (abból a pénzből, ha egész évben félreteszik, telik simán egy nyaralásra). Gondolom elég 5-6 év és póthajra fogok szorulni, mert a saját hajam kihullik a sok természetellenes kémiától. De ez senkit nem érdekel, mert nem lehetsz jó asszisztens, ha ezeket nem csinálod.

Az arcbőr. Reggel-este lemosni, bekenni, sminkelni, festeni, kozmetikus nyomogatja, egy pillanata sincs a napnak, amikor ne lenne valami kencefice a nők arcán. Így o bőr nem lélegzik és sokkal hamarabb öregszik (de azért higgyétek csak el, hogy az alapozó, amit vakolókanállal visztek fel, engedi lélegezni a bőrt).

A test. Természeten járj konditerembe és futni (de csakis a legdivatosabb és legdrágább sportcuccokban, mert a szakadt mackónadrág nem megfelelő). Nem érdekeljen, hogy főznöd kell. Majd rendelünk valami műanyag mirelitet, mert heti 4-szer sportolni kell, hogy pálcika vékony legyél és a ruhásboltok gyerekrészlegén vásárolhass. Persze nem azt mondom, hogy nem kell mozogni. Sok nőt látok viszont, akik pénzt adnak a gyerekeiknek pizzára és hamburgerre vagy épp megveszik nekik a zacskós leveseket és tésztákat, mert ők szoliba vagy konditerembe mennek és nincs idejük főzni. Persze szolizni is kötelező, hogy szép barnák legyenek télen is, ne érdekeljen senkit, hogy megöli a fehér vérsejteket. És még a drága és kényelmetlen ruhák ki ne maradjanak. Amikor az asszisztens ideje 3/4-ét azzal tölti, hogy a ruháit igazgatja, az biztos jó a cég előre menetelének, de ez senkit nem érdekel.

Körmök. Én elhiszem, hogy a női kéz akkor szép, ha ápoltak a körmei. Annak sem kell búsulnia, akit a természet "csúnya körmökkel áldott meg" hiszen itt a műköröm! Eddig 2-szer volt műkörmöm és majdnem megőrültem tőle. Kellemetlen és fájdalmas. Természeten ezt is meg kell szokni. Nézzük hogyan is készül. Előbb lereszelik a természetes köröm felét, hogy elég durva legyen a felülete a műköröm felragasztásához. Hát ez jó. Leszedeted a saját körmöd, hogy műanyagot ragasszanak a helyére. Ez most komoly??? Könyörgöm, legközelebb a kezeteket vágjátok le és rakjatok a helyére egy pótlékot!! Miért kell mindent műanyaggal pótolni??

Hát és lábak. A nehéz táskák (mert ugye mindig kell, hogy legyen a nőnél fésű, teljes gyógyszertár, sminkkészlet, szappan, rágó, zsepi, jegyzetfüzet, toll) és a magas sarkúk állandó viselése elég komoly láb- és gerincfájdalmakat okoz. Természetes majd megszokod, nem kell arra gondolni milyen következménye lesz, csak tűrd és szokd meg.

Ha egy nő ezeket a feltételeket nem tudja, vagy nem akarja teljesíteni, akkor lenézik, kibeszélik, azt mondják ápolatlan (sőt szerintem pont a nők okozzák egymásnak az effajta kisebbségi komplexusokat). Mert természetesen, aki erre nem hajlandó az egy nulla és nem ér semmit.